Gyógyítási területek

Több, mint 30 éve sikeresen foglalkozom az alábbi betegségek gyógyításával (a felsorolás a teljesség igénye nélkül készült, a gyakoribb elváltozások feltüntetésével):


Hanyag tartás

A gerinc nyílirányú élettani görbületei a nagy mozgások (ülés, állás, járás begyakorlásával alakulnak ki és eredményezik az egyén testtartását, amely 6-7 éves korban válik véglegessé. A helyes testtartást befolyásolja a hát-, a has-, a légzőizmok ereje, a légzés típusa, továbbá külső környezeti tényezők (életmód, alkat). A helytelen tartás kialakulása a hát-, és a törzsizomzat csökkent teherbíró képességével függ össze, de pszichés tényezők, és a helyes tartáshoz szükséges akaraterő hiánya is szerepet játszanak. Ha a normálistól eltérő testtartás aktív izomerővel javítható akkor hanyag vagy helytelen tartásról beszélünk.

Általában négy tartás hibát különböztetünk meg:

  • lapos hát, amikor a háti gerinc domborulata és az ágyéki (derék) homorulata csökkent, ennek következtében a hát lapos. Kezeletlen esetben felnőtt korban gyakori a derékfájás. Leggyakoribb típus amikor a gyermek izomzatának fejlődése nincs arányban a hossznövekedéssel.
  • az úgynevezett kypholordotikus hát, amikor a háti domborulat és az ágyéki homorulat a normálisnál fokozottabb.
  • nyerges hátról akkor beszélünk, ha a háti domborulat foka normális, de az ágyéki homorulat fokozott.
  • kerek vagy domború hát esetében a háti domborulat ráterjed az ágyéki gerinc egy részére is.

A fej hibás tartása bármelyik típusú helytelen tartáshoz társulhat. Ilyenkor a fej előre hajlik, gyakran a vállak tartása is rossz, a vállöv előre és lefelé fordul. A rossz tartás izom eredetű, egyik típusa sem jár csontelváltozással. Az ilyen gyermekeknél rendszerint rossz tónusú, gyengén fejlett izomzatot, rossz mozgáskészséget, fáradékonyságot, lúdtalpat találhatunk.

A helytelen testtartás izomerősítő gyakorlatokkal egyensúlyban tartható, romlása megakadályozható. Rendkívül lényeges a rendszeres gyógytorna, a sportolás, főként az úszás, a röplabda, a kézilabda. Ebben a stádiumban ezek az úgynevezett hanyag tartások jól javíthatók és megelőzhetőek az izmok, ízületek, ízületi szalagok és a csontok visszafordíthatatlan elváltozásai, amik ha kialakulnak, az életkor előre haladtával egyre komolyabb panaszokhoz vezetnek.


Scheuermann-féle megbetegedés

Lényege a csigolyatest zárólemezének csontosodási zavara, ami a csigolyatest elülső részének ék alakú deformálódásához vezethet. Az elváltozás elsősorban a háti szakaszt érinti, de előfordulhat az ágyéki szakaszon is. A betegség általában 10-16 éves korban kezdődik, de jelentkezhet a 10 éves kor előtt is. Fiúknál-lányoknál kb. azonos számban fordul elő. Magas növésű fiatalokon gyakoribb.

Tünetek: minél fiatalabb korban jelentkeznek a tünetek, annál kedvezőtlenebb a prognózis. Különösen veszélyes a pubertás időszaka, amikor az egyenetlen fejlődés, a gyors ütemű növekedés a hormonális változások és a megnövekedett igénybevétel miatt a panaszok súlyosbodnak.

A betegségnek három stádiumát különböztetjük meg. Az első stádium már 8 éves kor körül kezdődhet hanyag tartással, a háti görbület mérsékelt fokozódásával, esetleg panaszok nélkül. A szülők a rossz tartás miatt viszik a gyermeket orvoshoz. Előfordul, hogy a gyermek fáradékony, a hosszabb ülés kényelmetlen, fárasztó. Az érintett gerincszakasz fokozatosan merevvé válik.

A második szakasz 12-18 éves kor között zajlik le. Rendszerint több csigolya érintett, ezért gyakran nagyívű háti görbület alakul ki a vállak előre esésével. Ebben a stádiumban fokozott fáradékonyság áll fenn, mely főként tartós ülés, de hosszabb járás, állás után is a fájdalomig fokozódik. A panaszok leggyakrabban a lapockák közötti területen jelentkeznek, amik pihenéskor csökkennek illetve megszűnnek. A második szakasz a növekedés utolsó éveire esik, amikor a szervezet fokozott igénybevételnek van kitéve. Ha ezt a stádiumot a beteg különösebb panasz nélkül átvészeli, a prognózis kedvezőnek tekinthető.

A harmadik vagy késői stádium végigkíséri a beteget az egész élete folyamán. A fájdalom a folyamatban résztvevő csigolyákra lokalizálódik. A görbületben résztvevő gerincszakaszon korai spondilozis (a csigolya ízületeinek nem gyulladásos megbetegedése) alakul ki.

Kezelése: A betegség jó indulatú, az életet nem veszélyezteti, de következményei a páciens teljesítőképességét lényegesen csökkentik.

Fontos a megfelelő kemény fekhely biztosítása. Első stádiumban rendszeres gyógytornával a hát- és hasizomzatot erősítjük. Jó hatású az úszás, a kosárlabda, röplabda.

Második, harmadik szakaszban az izmok erősítése mellett a fájdalom megszüntetése, az izomzat fellazítása és a csigolyatestek tehermentesítése a cél. Továbbra is javasolt az úszás, röplabda, kosárlabda.


Scoliozis - a gerinc oldalirányú görbülete

Fiziológiás körülmények között a gerincnek frontális síkban nincsenek görbületei. Scoliozison a gerincnek az oldalirányban bekövetkezett elhajlását értjük. A gerincen egy vagy több görbület alakul ki. A görbületben résztvevő csigolyák elfordulása miatt a háton bordapúp, az ágyéki szakaszon elődomborodás alakulhat ki.

A scoliozisokat általában két nagy csoportra osztjuk:

  • ismeretlen eredetű
  • ismert eredetű

Az ismeretlen eredetű gerincferdülések ugyancsak két csoportra oszthatók:

  • funkcionális
  • strukturális

A strukturális scoliozisok, amelyek az összes scoliozis 70-80 százalékát képezik, kialakulásuk időpontjának figyelembevételével is feloszthatók:

  • infantilis (csecsemőkori) 3 éves kor alatt
  • juvenilis (gyermekkori) 3 évtől 10 éves korig
  • adoleszcens (serdülőkori) 10 éves kortól a növekedés befejezéséig

Az ismert eredetű scoliosisok az alábbiak szerint csoportosíthatók:

  • veleszületett
  • ideg-izom eredetű
  • kötőszöveti
  • traumás
  • alsóvégtag-rövidülés okozta statikai scoliozis
  • egyéb okok következtében létrejött scoliozis pl. isiász, daganat

Ismeretlen eredetű gerincferdülések

Funkcionális scoliozisok

Általában 10-12 éves lányokon fordul elő. A csigolyákon deformitást nem okoz. A görbület passzívan, könnyen, gyakran saját izomerővel korrigálható. Az ilyen típusú scoliozis nem alakul át strukturális scoliozissá, bordapúp nem fejlődik ki.

Rendszeres torna, úszás általában megszünteti a deformitást. Kezelés nélkül a görbület fennmaradhat és súlyos panaszokhoz vezethet.

Strukturális scoliozis

A gerinc fixált, aktívan teljesen nem korrigálható oldalirányú elhajlása. A legnagyobb számban előforduló scoliozis, okát nem ismerjük. Egyesek hormonális és fehérje-háztartási anyagcserezavarokat vélnek meghúzódni az elváltozások mögött, más elméletek azt feltételezik, hogy a csigolyatestek egyik fele kevésbé ellenálló az igénybevétellel szemben, s így fejlődése aszimmetrikussá válik. Ennek következtében a gerinc egyik szakaszán ék alakú csigolyák fejlődnek, s ez a gerincszakasz oldalirányú elhajlást mutat. A folyamat elején még akaratlagosan korrigálható a görbület, később viszont visszafordíthatatlanná válik.

Mit figyelhetünk meg egy gerincferdüléses gyermeknél? Levetkőztetett, álló gyermeknél a nyak-váll vonal nem szimmetrikus, a görbület oldalán a váll magasabban áll és előretolódott, míg a másik oldalon lecsapott és hátrafelé irányul. A lapocka a görbület oldalán ugyancsak magasabban áll, s kissé kiemelkedik a másikhoz viszonyítva. A karokat a törzs mellett tartva megfigyelhetjük, hogy a görbülettel ellenkező oldalon a kar és a törzs közötti távolság nagyobb. Előrehajláskor a görbület oldalán bordadeformitást, az úgynevezett bordapúpot észlelünk.

Az ismeretlen eredetű scolozis csak ritkán áll egy, C- alakú görbületből. Gyakoribb a két ellenkező irányú , S alakú görbület. Leggyakrabban 3 görbületet találunk, amikor a fő görbületet alul-felül egy-egy úgynevezett másodlagos görbület kompenzálja. A főgörbületet az jellemzi, hogy kis ívű, éles hajlású, a deformitások a legkifejezettebbek, míg a mellék- vagy másodlagos görbületek hosszabbak, laposabb ívűek. A kompenzáló, másodlagos görbület kezdetben korrigálható, míg az elsődleges görbület többé-kevésbé fixált.

Feltételezik, hogy a másodlagos görbületek az elsődleges görbület kiegyenlítése céljából jönnek létre. Kompenzáltnak akkor tekinthető egy scoliozis, ha a másodlagos görbületek szögeinek összege megegyezik a főgörbület szögével. A főgörbületek elhelyezkedése szerint a scoliozisnak öt típusát különböztetjük meg:

  • Leggyakoribb az elsődlegesen jobbra domború háti görbület. Ez hozza létre a legnagyobb deformitást és ze romlok a leggyorsabban. A törzs áttolódik a görbület oldalára. Kialakul a bordapúp. Minél fiatalabb gyermeknél alakul ki , annál rosszabb a prognózis.
  • A háti-ágyéki görbület rendszerint nem okoz nagy deformitást, általában jobb oldali az elsődleges görbület és rendszerint magába foglalja a VI. és VII. háti csigolyától az I. és II. ágyéki csigolyáig terjedő szakaszt. Leginkább 12-13 éves gyermekeken észlelhető.
  • Elsődleges ágyéki scoliozis. Lehet egyaránt jobb vagy bal oldali görbülettel. Ez a legjobb indulatú típus az összes scoliozisok között. 13 éves kor körül kezdődik és a XI. háti csigolyától a II. ágyéki csigolyáig terjed.
  • Gyakori az úgynevezett kombinált típus, mely a háti-ágyéki átmenetre lokalizálódik és két görbületet alkot, jobb oldali háti és bal oldali ágyékit. Mivel a két ív szöge rendszerint egyforma, a deformitás nem szembetűnő.
  • A nyaki, és a nyak-hát átmenet görbületét általában veleszületett scoliozisnál látjuk.

Kezelés: A scoliosis kezelésétől nem remélhetjük a görbületek anatómiai korrekcióját. A cél, hogy a görbületek csökkenjenek, a scoliosis kompenzált állapotba kerüljön azaz a főgörbület kompenzálására olyan ellengörbület vagy ellengörbületek alakuljanak ki, melyek szögeinek összege megegyezik a főgörbület szögével. Így helyreáll a törzs és medence közti normális viszony.

A kezelés lehet csak konzervatív vagy műtéttel kombinált. A scoliosis kezelésének módja és menete a páciens korától és az elváltozás súlyosságától függ.

A kisgyermek kezelésében legfontosabb a gyermek hason fektetése, hogy tehermentesítsük a gerincét és erősítsük a hát izomzatát.

Gyermek és serdülőkorban elengedhetetlen módszer a gyógytorna. A gyógytornakezelés célja a hát és a törzs egyéb izmainak erősítése, a légzés, a testtartás javítása, a gerinc mobilitásának fokozása.

Ha a scoliozis kompenzált vagy kompenzálásra tendenciát mutat, elégséges a gyógytornakezelés. Emellett olyan sportág művelése, ami nem egyoldalú és nem megerőltető, viszont növeli a légzés teljesítményét és erősíti az izmokat. Erre a legalkalmasabb az úszás.

Súlyosabb esetekben nagy fontosságú a megfelelő, orvos által előírt fűző viselése. A gyógytornát a fűzőben is folytatni kell. Műtétek esetén a gyógytornának a műtéti előkészítés, illetve a műtét utáni utókezelésben van jelentős szerepe.


Bechterew-féle betegségek

A gerinc ismeretlen eredetű, folyamatosan romló, krónikus gyulladásos megbetegedése, mely a csigolyaközti és a csigolyák és bordák közötti ízületek összecsontosodása, illetve az ízületi szalagok elmeszesedése folytán a gerinc teljes merevségét okozza. Két típusa van:

  • Bechterew-féle forma, amelynél az elváltozás csak a csigolyákra szorítkozik
  • Strümpell-Marie-forma, amelynél a nagyízületek (csípő, térd, váll) is részt vesznek a folyamatban, és végül merevvé válnak.

A betegség terjedését tekintve ugyancsak két típus különíthető el:

  • leszálló típus, mely a nyaki gerincen kezdődik és lefelé terjed a gerincen
  • felszálló típus, mely az ágyéki csigolyák felől fölfelé halad, olykor magába foglalva a csípő- és térdízületet is.

Tünetek: a betegség kialakulása nem egyszeri folyamat, heveny fellángolások és nyugalmi állapotok váltják egymást. A fájdalom leggyakrabban a deréktájon, a keresztcsont és csípőcsont közötti ízületek környékén kezdődik. A folyamat romlásával párhuzamosan romlik a beteg általános állapota, vérszegénység, fogyás jelentkezik. A fájdalom gyakran övszerű és éjszaka kifejezettebb. A gerinc mozgása, főként az előre- és hátrahajlás a betegség kezdetétől fogva fájdalmas. Oldalra hajolni a beteg csak úgy tud, hogy ellenoldali lábát a talajtól elemeli. A gerinc és a bordák közötti ízületek összecsontosodása miatt a légzőmozgások kiterjedése egyre kisebbé válik, a bordaívek alig térnek ki, végül is tiszta hasi légzés alakul ki. A beteg egyre jobban meggörbül, s végül a görbület olyan fokot érhet el, hogy a beteg csak maga elé tud nézni. A beteg állapotát súlyosbítja, ha a folyamat a csípőízületre is ráterjed. Az ízületi elváltozások a legtöbb esetben szimmetrikusan alakulnak ki.

Kezelés: az orvos által előírt gyógyszeres kezelés mellett a legfontosabb feladat az összecsontosodás tornagyakorlatokkal való késleltetése és a gerinc rossz helyzetben való elmerevedésének megelőzése.


A gerinc degeneratív (elfajulásos) elváltozásai

A gerinccsigolyák között elhelyezkedő porckorongokon az elfajulásos elváltozások a szervezet többi szöveteihez képest nagyon korán, szinte már a növekedés befejezése után jelentkezhetnek. A porckorong ellapul, a csigolyák közelebb kerülnek egymáshoz. A csigolyatestek szélein csőrszerű felrakódások képződnek, amelyek kapcsot képezve elmerevíthetik az érintett gerincszakaszt. A folyamat következtében a csigolyák kis-ízületeinek a felszínén is elváltozások jöhetnek létre.

A gerinc degeneratív elváltozásai általában a gerinc legmozgékonyabb szakaszain keletkeznek, tehát a nyaki-, és a derékszakaszon.

A tünetek lassan fejlődnek és fokozódnak. A beteg a gerincszakasz merevségére és időnkénti rossz mozdulatra jelentkező fájdalomról panaszkodik. A nyaki gerinc megbetegedésénél a felső végtagban, a deréktáji megbetegedésnél alsó végtagba kisugárzó fájdalom jelentkezhet. Az izomzat az érintett gerincszakasz mellett gyakran görcsös, feszes, benne kemény csomók tapinthatók. Bővebb információ a Derékfájás, illetve az Ischias, porckorongsérv című összefoglalókban található.


Spondylosis cervicalis – a nyaki gerinc elfajulásos betegsége

A nyaki gerinc rendkívül mozgékony, sok kisebb-nagyobb trauma is éri, így már korán, a második, harmadik évtizedben megjelenhetnek degeneratív elváltozásai, amelyek később kifejezettebbé válnak. Nagy szerepet játszik kialakulásában az ülő helyzetben végzett munka, ami egyoldalú terhelést jelent a gerinc számára.

Oka: a porckorongok degenerációja miatt a csigolyák közötti rés beszűkül, a porckorongok állománya a csigolyák közül kiboltosul. A csigolyatestek szélein csontfelrakódások alakulnak ki. A gerinc kisízületeiben arthrosisos elváltozások alakulnak ki. A gerincvelőből kilépő ideggyökök a térszűkítő folyamatok esetén nem tudnak kitérni, így nyomás alá kerülnek.

Tünetek: a panaszok általában fokozatosan alakulnak ki. Eleinte a nyaki gerincszakasz mozgékonysága csökken, egy-egy rossz mozdulatra hirtelen nyilalló fájdalmak jelentkeznek. Később az izomzat görcsösen összehúzódik, a betegek megfeszítve tartják a nyakukat. Ha az ideggyök nyomás alá kerül, kisugárzó fájdalom jelentkezhet a felső végtag különböző területein, attól függően, hogy melyik ideggyök került nyomás alá. Kialakulhatnak érzészavarok, izomgyengeség. Ezt a tünetegyüttest cervicobrachialis szindrómának nevezzük.

Kezelése: a nyaki spondylosis kezelésében legnagyobb szerepe a fizioterápiás eljárásoknak van. Aktív torna, masszázs, a nyaki gerinc nyújtása nagymértékben csökkenti a panaszokat.


Cervicobrachiális szindróma

A nyakon és felső végtagon fájdalom, zsibbadás, érzékelési zavar, keringési zavar, izomgyengeség jelentkezik. Ezt a kórképet többféle ok és elváltozás hozhatja létre. Gyakran lehet kiváltó oka hirtelen mozdulat, mely a nyak előrehajlításával kapcsolatos. Előfordulhat hirtelen mozdulat nélkül is olyan foglalkozásúaknál, akik munka közben huzamosan hajlított helyzetben tartják a fejüket (íróasztali, számítógéppel végzett munka).

A tünetek oka a kari idegfonat nyomása, irritációja, amit az alsó nyaki csigolyák közötti nyílások beszűkülése, csontfelrakódások a csigolyatestekre, valamint a porckorongok ellapulása idézheti elő.

Kezelése: legtöbb esetben eredményes a konzervatív kezelés, bár néha hosszú ideig elhúzódhat. Az orvos által előírt, szükség szerinti fájdalomcsillapítás, a sympathikus idegrendszer izgalmát csökkentő gyógyszerek adása mellett a nyak passzív, a gyógytornász által kézzel végzett nyújtása és az aktív torna sokat javít a tüneteken.


Derékfájás

Az egyik leggyakoribb ortopédiai kórkép. Kiváltó okában és tüneteiben nem egységes. Felléphet nem mozgásszervi elváltozások következtében is /nőgyógyászati, urológiai betegségek.

A deréktáji fájdalom kiváltó okai között kiemelkedő helyet foglal el a csigolyaközti porckorongok valamilyen elváltozása. Rossz mozdulat után hirtelen fellépő izomgörcs, hibás tartás, helytelen ülés, a csigolyák közötti porckorongok degeneratív (elfajulásos) elváltozásai az ideggyökökre nyomást gyakorolva fájdalmat váltanak ki.

A derékfájás oka lehet az ágyéki-keresztcsonti átmenet különféle fejlődési rendellenessége: a csigolyaíveken keletkező hasadás, a csigolya előrecsúszása, reumatikus elváltozás vagy balesetet követő elváltozás is.

A tünetek kezdődhetnek lassan, fokozatosan, vagy hirtelen, hajlás, felegyenesedés, illetve nagy súly emelése közben. A panaszok nem jellegzetesek és a fájdalom erőssége is változó. Előfordul, hogy huzamosabb ideig tartó ülés, állás közben végzett mozdulat fájdalmas csupán, máskor a beteg szinte járásképtelen. A fájdalom lehet körülírt, egy bizonyos területre lokalizálódó, de lehet kisugárzó a far- ill. a lágyékkörnyéki területekre is.

Kezelés: Az állapot súlyosságától függ. Javasolt a kemény fekhelyen való fekvés. A gyógytorna kezelés célja a fájdalom megszüntetése, a gerinc mobilizációja, izomerősítés.


Ischias, porckorongsérv

Ischiason az alsó végtagokba sugárzó, főként egyoldalú fájdalmas betegséget értünk. Leggyakoribb oka az ágyéki gerincvelőből idegrostokra kifejtett nyomás, amit az elváltozott porckorongok okoznak. Extrém mozgások vagy hirtelen megterhelés folytán heves fájdalom jelentkezik, neurológiai tünetek (zsibbadás, érzészavar, reflexeltérések) kíséretében.

A porckorong állományának benyomulása előfordulhat a nyaki gerincen, igen ritkán a háti szakaszon, leggyakrabban a deréktájon.

Tünetek: gyakori az úgynevezett kényszertartás, amikor is a medence eltolódik az egyik oldalra, így védekezve a fájdalom ellen.

Ha a porckorong a lumbális gerinc 4-5-ös csigolyája között károsodott, a fájdalom a legjellegzetesebben a lábszár külső-elülső felszínén jelentkezik, a lábháton a nagy ujj területére sugárzik.

A lumbális 5-ös és a keresztcsonti 1-es csigolya közötti porckorong sérülése esetén a beteg a comb hátsó részén, a lábszár hátsó-külső felszínén, a külboka és a láb külső szélén a kisujj felé sugárzó fájdalomról panaszkodik. Előfordulhatnak érzéskiesések, zsibbadások, izomgyengeség, sőt súlyos esetben bénulások is.

Kezelés: gyógyszeres és fizioterápiás. Ha a porckorongsérv még visszahúzódásra képes, gyógytornával jó eredményeket érhetünk el. Kizáródott sérv esetén műtéti beavatkozásra van szükség.


Coxarthrosis - a csípőízület kopásos megbetegedései

Az ízületben lezajló degeneratív folyamat következtében az ízületi porc, az alatta levő csontrészek és az ízület körüli lágyrészek funkciójukban károsodnak és deformálódnak, fájdalom és mozgáskorlátozottság jön létre.

Az ízületek közül a csípőízületben a leggyakoribb az arthrosis.

A csípőízület arthrosisának két formáját különíthetjük el. Az első formánál az elváltozás előzetes ízületi betegség nélkül alakul ki. Ez a primer (elsődleges) coxarthrosis 50-60 éves kor körül jelentkezik, sokszor kétoldali és gyakrabban fordul elő nőknél. Oka nem ismert, de valószínűsíthető, hogy anyagcserezavarok következtében jön létre a porc korai elöregedése.

A szekunder (másodlagos) coxarthrosis valamilyen korábbi csípőízületi betegség után alakul ki. Gyermekkori, felnőttkori csípőízületi betegségek és sérülések után az ízület nem gyógyul tökéletesen, ami későbbi megbetegedéshez vezet.

Tünetek: a beteg fő panaszát a fájdalom, a csípőízület mozgáskorlátozottság és az ebből eredő sántítás képezi. A betegség többnyire lassan, fokozatosan alakul ki. Kezdetben csak nagyobb igénybevétel, terhelés után érez fájdalmat a beteg, ami a comb belső oldalán, a lágyékhajlatban és a csípő külső oldalán is jelentkezhet. Időjárástól függően is változhatnak a panaszok. Jellegzetes az úgynevezett indítási fájdalom. Reggel felkeléskor vagy hosszabb ülés után az első lépések fájdalmasak. A panaszok néhány lépés után megszűnnek vagy csökkennek. A betegség előrehaladtával ez már kevésbé észlelhető. Minél előrehaladottabb a betegség, annál rövidebbek a panaszmentes időszakok és éjszaka is jelentkezhet a fájdalom.

A csípőízületben kialakuló mozgáskorlátoltságot a betegek rendszerint valamilyen mindennapi tevékenység végzésekor veszik észre, pl. nem tudják a cipőjüket felhúzni, a lépcsőn járás nehezített, nehezen tudnak magas lépcsőjű járműre felszállni.

Kezelése: a másodlagosan kialakuló csípő arthrosis megelőzhető az elsődleges csípőízületi betegségek korai felismerésével és a lehető legtökéletesebb gyógyításával.

A kialakult csípőízületi arthrosisoknál nagy súlyt kell fektetni a fájdalom csillapítására. A folyamat rosszabbodását késleltetni lehet nyújtó kezelésekkel, tehermentesített helyzetben végzett gyógytornával. Szintén nagyon fontos az ízületi funkció és az izomerő megtartása, illetve javítása. Súlyos esetben műtéti megoldásra van szükség. A gyógytornának igen nagy szerepe van mind a műtét előtti, mind a műtét utáni stádiumban is.


Arthrosis deformans genus - a térdízület elfajulásos, kopásos betegsége

A csípőízülethez hasonlóan az egyik leggyakoribb degeneratív betegségek közé tartozik. Két formája ismert: A primer, elsődleges ismeretlen eredetű megbetegedés és a másodlagosan kialakuló térdarthrosis, amely kialakulásában veleszületett vagy szerzett betegségek játszanak szerepet.

A primer térdarthrosisok kialakulásában kiváltó oknak tekinthetők a csípő, gyakrabban a láb statikai és funkcionális zavarai, anyagcserezavarok, túlzott sporttevékenység, elhízás, nehéz testi munka.

A másodlagos térdarthrosist traumás elváltozások, gyulladásos, statikus elváltozások, x-láb, donga-láb okozhatják.

Tünetek: a kezdeti szakaszban a fő panaszt a „berozsdásodás”, az indulási fájdalom okozza, amely mozgás közben megszűnik vagy csökken. Gyakori panasz az időváltozással kapcsolatos érzékenység. Később a fájdalom fokozódik és állandósulhat, az ízületi mozgások beszűkülnek, a térdárokban feszülést érez a beteg, a teljes nyújtás gátolt lehet, a lépcsőn járás fájdalmas lehet. A combfeszítő izom sorvad, az ízület környéke nyomásra érzékeny. A betegség előrehaladtával a térdízület mozgása csökken.

Kezelése: A másodlagos térdarthrosisoknál a megelőzésre kell nagy gondot fordítani, a kiváltó ok, az elsődleges betegség gyógyítására. A kialakult arthrosis esetén nagyon fontos a fájdalomcsillapítás, az ízületi mozgások megtartása, illetve javítása, az izmok erősítése, amit nyújtó kezeléssel és ízületkímélő tehermentesített helyzetben végzett gyógytornával érhetünk el. Súlyos esetben műtéti beavatkozásra van szükség, melynek előkészítésében és utókezelésében egyaránt nagy szerepet játszik a gyógytorna kezelés.


Periarthritis humeroscapularis - a “befagyott váll”

Fő jellemzője a vállízület fájdalmas mozgáskorlátozottsága. A kórkép kialakulásában számos tényező játszhat szerepet. Az alapvető kóros elváltozást az ízület és a vele közvetlenül kapcsolatban álló inak, szalagok degeneratív (elfajulásos) elváltozásai jelentik.

Tünetek: a panaszok leggyakrabban fokozatosan alakulnak ki, esetleg összefüggésben egy kisebb-nagyobb traumával. A mindennapi életben szokásos mozdulatok fájdalmassá, majd fokozatosan kivihetetlenekké válnak, először a kar oldalra emelése és a befele forgatása. Később a vállízület mozgása minden irányban beszűkül, a mozgások erőltetése fájdalmas, a váll körüli izomzat sorvad.

Kialakulhat a betegség heveny formában is, amikor hirtelen rossz mozdulatra vagy kisebb-nagyobb sérülés után jelentkezik erős fájdalom az ízületben. A beteg a nagy fájdalom miatt kíméli az ízületet, mellkasához szorítva tartja a karját, s ezt követően alakul ki a jellemző tünetegyüttes.

A krónikus formának két típusa különíthető el: a fájdalmatlan, de erősen mozgáskorlátozott, úgynevezett „befagyott váll” és a fájdalmas kevésbé korlátozott típus. Az első esetben a kar sem aktívan, sem passzívan nem emelhető egy bizonyos fokon túl. A másik típusban a mozgás relatív megtartott, de fájdalmas, sőt nyugalomban, főleg éjjel jelentkezhet fájdalom.

Kezelés: erre a betegségre igaz az a mondás, hogy amilyen régen áll fenn a folyamat, legalább annyi időt vesz igénybe a gyógyítása. Heveny folyamat esetén teljes nyugalom és az orvos által előírt gyógyszeres kezelés mellett is nagyon fontos a váll napi 1-2-szeri passzív átmozgatása, az összenövések elkerülése végett. A heveny tünetek csökkenésével fokozottan bevezetjük az aktív tornát, először tehermentesített helyzetben, majd fokozottan rátérve az izomzat erősítésére is. Krónikus formában együttesen alkalmazzuk a passzív és aktív gyógytorna módszereket, kiegészítve fizikoterápiás eljárásokkal (ultrahang, és egyéb melegkezelés) és természetesen gyógyszeres kezeléssel.


Osteoporozis – csontritkulás

Az osteoporozis olyan csontleépüléssel, mésztartalom csökkenéssel járó betegség, melyre jellemző a csont tömegének csökkenése. Egyaránt csökken a csont szerves és szervetlen állománya, ami annak szilárdságának és rugalmasságának csökkenéséhez, fájdalmas tünetek kialakulásához, a csontok fokozott törékenységéhez vezet. Az osteoporozis előfordulása az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos osteoporozist. Az elsődleges csontritkulásban maga a csontelváltozás áll a kórkép előterében, míg a másodlagos osteoporozisok esetén valamely más betegség következménye az elváltozás.

Az osteoporozis okát pontosan nem ismerjük. A feltételezések szerint szerepet játszik a fiziológiás öregedési folyamat, calcium hiány, endokrin /belsőelválasztású mirigyek/ tényezők, valamint kisebb mértékben fehérjehiány, C-vitamin hiány, mozgásszegény életmód, idegrendszeri hatások.

Kialakulása: fiziológiásan az egész élet során állandóan folynak csontépítő és csontbontó folyamatok, melyek egymással egyensúlyban vannak. Osteoporozis esetén felbomlik az egyensúlyi helyzet, bár fokozódik a csontépítés, de ennél nagyobb mértékben fokozódik a csontlebontás, mely a csontszövet megfogyásához vezet.

Tünetek: míg a betegek egy részénél /postmenopauzás forma/ viszonylag korán, az ötvenes életévtől kezdődően jelentkeznek fájdalmas panaszok, addig más részüknél /szenilis/ szinte mindvégig rejtve, fájdalommentesen zajlik a folyamat. Míg a postmenopauzás alakban leginkább csak a gerinc, csigolyák érintettek, addig szenilis formában szinte valamennyi csonton kialakul a mésztartalom csökkenése. A tünetek nagy része a gerincelváltozásból fakad. Korai tünetként fáradékonyság jelentkezik; főleg hevesebb mozdulatokra, előrehajlásra, emelésre fokozódik a háti, deréki fájdalom. A fájdalom gyakran kisugárzik a bordák mentén előre a mellkasba, vagy kétoldalt a hasba. Előrehaladt stádiumban fokozódik a háti görbület, a csigolyák összeroppanása következtében megrövidül a gerinc, csökken a beteg magassága, a bordaív alsó széle megközelítheti vagy elérheti a csípőlapát felső szélét.

A csontok szilárdsága és rugalmassága csökken, ennek következtében gyakoriak az egészen kis traumára bekövetkező törések, így a csigolyák összeroppanása, combnyaktörés, bordatörés.

Kezelése: a kezelés szempontjából el kell különíteni az elsődlegesen és a másodlagosan kialakuló osteoporozisokat. A másodlagos osteoporozis esetén döntő szerep jut az alapbetegség kezelésének.

A gyógyszeres kezelés mellett nagy szerepe van a gyógytornának, valamint a fájdalmat és izomfeszülést csökkentő fizikoterápiának. Optimális a tehermentesített helyzetben (függesztőrácson, vízben) végzett ízületkímélő gyógytorna.